Ismerősnek tűnhet, ami velem történt….
10 éve az ébrenléti időm 90 százalékában erősen szorongtam. Nyilván akkor nem voltam olyan tudatos, hogy ezt érezzem, de visszatekintve a testi jelek egyértelműen mutatták. Rágtam a körmöm, pár hetente herpeszem volt, cigiztem, olyan gyomorgörcsöm volt, hogy hányinger nélkül nem tudtam fogat mosni. De akkor úgy tűnt, hogy ez a normális, ilyen az élet. A környezetem se érzékelte ezt, nyugodt srácnak tűntem. Azt jobban látjuk, aki kifelé stresszel, azt kevésbé, aki befelé.
Először azért kezdtem el gondolkodásmód fejlesztéssel foglalkozni, mert imádtam tanítani és szükségem volt egy olyan témára, amiből igazán izgalmas tréningeket lehet csinálni, eszembe se jutott, hogy a saját fejlesztésemre is lehetne ezt fordítani. Sőt, az sem jutott eszembe, hogy nekem bármin változtatni kellene… Így történhetett meg, hogy az átlagnál jobban beengedtem ezeket a mindset fejlesztő gondolatokat, mert csak az volt a célom velük, hogy megosszam másokkal is. Így játszottam ki az őrt, aki arra vigyáz, hogy nehogy bejussanak olyan információk, amelyek ütköznek a jelenlegi személyiségem elemeivel, a gondolkodásmódommal vagy a gondosan őrzött énképemmel. Amikor szembesültem azzal, hogy ezt sajnos csak akkor tudom tanítani, ha magamon is átengedem, akkor már szerencsére nem tudtam a “nem értés” ellenállásába menekülni. 8 éve elindult egy folyamat, ami eleinte rendkívül fájdalmasan, de rengeteg aha élménnyel és később csodának tűnő azonnali sikerekkel elindított a gondolkodásmódom átalakításában, amit elkerülhetetlenül a személyiségem jelentős változását is hozta.
Ma már ennek rengeteg pozitív hozadékát érzem, de ezek jelentős része nem mérhető. Nem tudhatom, hogy az életkörülményeim, a napi tevékenységeim, az emberi kapcsolataim, milyenek lennének, ha ezt nem csinálom.
Van azonban egy tényező, ami eléggé objektíven mutatja a gondolkodásmód fejlesztésben elért eredményeket és ez nem más, mint a stressz szint.
Megoldás neked is
A korábban említett tünetek mára eltűntek, testi feszülések jelzik néha a régi érzést és persze néha észrevétlenül visszaváltok a régi szemléletre és létrehozok egy klassz stressz napot. Most már ez megmosolyogtató, mert látom, hogy mit csinálok. Tudattalanul, észrevétlenül visszarendezem a régi meggyőződés-rendszeremet, feltolom a szorongás szintet és egyre inkább úgy tekintem, hogy minden ellenem van és képtelen vagyok megoldást találni. Aztán észreveszem, hogy mi zajlik, felveszem a hasznos nézőpontokat és visszaáll a rend.
Ami fontos, a változáshoz nem technikákat és eszközöket használtam, hanem a gondolkodásmódomból vettem ki korlátozó meggyőződéseket és helyettesítettem őket hasznos nézőpontokkal. Stressz oldásra kiválóak az olyan eszközök, mint a különböző légzés technikák, mindfulness, hideg terápia, testmozgás, masszázs stb., de én azt tapasztaltam, hogy ezek leginkább addig oldják a stresszt amíg csináljuk őket és jó esetben még van egy lecsengési ideje az utóhatásuknak. Szerintem azonban azt a célt érdemes kitűzni, hogy az alapvető szorongásszintünk csökkenjen és én ezt a gondolkodásmódom átalakításával tudtam elérni.
Az első lépés, hogy őszintén beleállok abba a nézőpontba, hogy a stresszt nem a környezet okozza, hanem a környezetről kialakított illúzió a fejemben. Ez nem könnyű, mert alapvetően valamit hibáztatok a rossz érzésért és megoldásként, ezt a valamit akarom megváltoztatni, hogy eltűnjön az érzés. Azonban érdemesebb erre úgy gondolni, hogy nem közvetlenül az okozza a szorongást, amit érzékelek, hanem hogy tudattalanul azonosítom azt egy múltbeli dologgal és ez elindít egy testi, érzelmi és gondolati reakciót. Attól várhatok tartós változást, ha elkezdek tudatos lenni erre a működésre. Először megfigyelem a folyamatot, majd elfogadom, hogy ezt csinálom. Az elfogadást úgy tudnám leírni, hogy negatív címkézés nélkül együtt vagyok az érzéssel, nem akarom eltüntetni vagy elfojtani. A saját döntésemnek tekintem és kíváncsian megfigyelem, hogy mit döntöttem. Szabad bármit érezni. Az elfogadás hozza meg egy új döntés lehetőségét. Talán elsőre a megközelítés túl elméletinek tűnik, de tapasztalatom szerint jól gyakorlatba ültethető és egy kevesebb szorongással járó élethez vezet.
Mindenkinek ajánlom a megközelítés gyakorlását!